" Bonyolult "

    Pontban 7:30-kor ébresztett a telefonóm.7:40-kor apa jött fel a szobámba , hogy keljek mert elaludtam és elfogok késni.
    Álmosan néztem rá , mire csak egy ,, ahj-t " tudtam kipréselni a számon.Nagy nehezen felálltam.Megláttam a mobilom kijelzőjét , hogy villog és csipog.Feloldottam a képernyőt és láttam , hogy Flóra írt egy SMS-t.,, Szia , remélem jól utaztál! Sok sikert a mai naphoz ! KITARTÁST !!! Fló. " Vigyorogni kezdtem , de mikor megláttam az időt a mosoly egy , s mindenkorra lehervadt az arcomról.Gyorsan összekaptam magam és indultam is.
-Jó reggelt , álomszuszék! - köszöntött apa , mikor lementem a lépcsőn.
- Szia.-mondtam komoran.Soha nem fogom megbocsátani neki, hogy tönkre teszi az életem a kis utazgatásaival.
- Elvigyelek az új sulidba?
- Apa , hiszen nincs is kocsink.Vagy a kezemet akarod fogni a villamoson? - gúnyolódtam.
- Csúfolj csak ! Képzeld , nem . Béreltem egy autót. - mondta büszkén.
- Nem , kösz.Milyen gáz lenne , ha te vinnél.Minden gimis , vagy gyalog, vagy a saját kocsijával megy suliba.-apám még mindig azt hiszi , hogy hét éves vagyok.
- Igen , jól mondod.Vagy kocsival , gyalog , vagy villamossal , ahogyan te is ! - váltott át sértődött stílusba.
- Majd jövök ! - vágtam be az ajtó magam mögött.Mérgesen , trappolva indultam el az utcán.Furcsa , hogy itt nincsen kerítés , ezért Hagridot sem merem kiengedni egyedül az utcára  , hátha elkóborol.Ha minden igaz , holnap állunk neki a kerítésnek , ha apám nem lesz lusta.Mint mindíg.Menet közben láttam egy -két gimis csordát viháncolva vonulni az utcán.A villamos tömve volt.Örültem , mikor leszállhattam , abból a büdös izzadtság szagból.Az iskola hatalmas volt.Kávébarna színre volt vakolva.Az udvara kétszer akkorának látszott mint a magyarországi sulim kertje.Mikor beléptem , hatalmas aulában találtam magam.Az iskola Abraham Lincoln-ról kapta nevét , ezért sok képet és egy szobort is láttam a várakozó közepén.A diákok furcsán néztek rám , én pedig viszonoztam " kedves " tekintetüket.Az ajtón öt srác és hat lány lépett be.Kinézetük alapján egy klikkbe tartozhattak.Menő ruhákba voltak öltözve és vastagon sminkelve , a fiúk szintúgy márkás menő cuccban.Akárcsak egy tipikus amerikai filmbe csöppentem volna.A helyszín oké , na de hol van a stáb ? Az egyik szőke csaj , átnézett rajtam és nekem jött , mire én utána kiáltottam.
- Gyere nekem ! - mindenki felém fordult .Az igazgató  nő jelent meg a Lincoln szobornál.Felém mutatott , és utasított , hogy menjek utána.
- Szervusz , Bíborka! - szólított kedvesen.
- Elnézést , de a nevem Bernadett.
- Oh , én kérek elnézést! - próbált mosolyogni , ami inkább vicsorgásra emlékeztetett.Odaadta az órarendem és elmondta a házi rendet.Mint minden külföldi suliban , itt sem szólt hozzám senki. Bioszról késtem öt percet , mert eltévedtem.
- Bocsánat a késésért! - mondtam a tanárnak.
- Semmi baj , kérlek ülj le. De előbb mutatkozz be a többieknek!
- Hello , mindenkinek! Bernadett vagyok.Remélem ti nem vagytok olyan bunkó amerikaiak , mint a többiek!Kösz a figyelmet!- majd flegmán lehuppantam a székemre.A tanár és a többiek tágra nyílt szemmel néztek.Csak egy valaki mosolygott.Egy sötétbarna hajú , kék szemű fiú , a terem másik oldaláról.Folyamatosan engem fürkészett és vigyorgott.Valószínű ő volt az akit láttam bejönni az aulába a menő csapattal.Gondolom ő a suli " szívtiprója " és a sztárja .Engem egyáltalán nem hatott meg.Egy szúrós pillantást lövelltem felé, de még akkor sem vette le a tekintetét rólam.Egy ideig farkasszemet néztünk , végül nem bírta tovább állni a nézésem és elkapta a fejét.
- Ööö...köszönjük Bernadett , háát ...ez igazán érdekes volt. - hebegett össze-vissza a tanárnő.Az az egyenes szőke hajú lány ,  idegesen ,hol felém , hol pedig a suli " sztárocskájára " nézett.Mikor kicsöngettek , hallottam , hogy a plasztikok rólam sugdolóznak.
- Micsoda dög.Idejön , leszól minket és még a pasimat is lenyúlja.-panaszkodott a festett szőke.Később megtudtam , hogy Ally-nek hívják.Most komolyan azt hiszi , hogy leakarom nyúlni tőle azt a bunkót ? Nevetséges.Az ebéd szünetben , úgy éreztem minden szem rám szegül.Hol morcosan , hol lesajnálóan , valamikor pedig üveg tekintettel néztek rám.A menzán vettem észre , hogy az iskola hány klikkre oszlik.Voltak a stréberek , a nyomik , a nagy arcú sportolók , a pom-pom lányok és persze az extrém sportot űzők , ide tartoztak pl.: a deszkások , basball-ozók stb. Na meg persze ide sorolnám azt a tizenegy főt is.Álltam  és néztem a sok ismeretlent és számomra undok , beképzelt diákokat.Nekem nem itt van a helyem .Otthon , Magyarországon szeretnék lenni a barátaimmal , a nagymamámmal. Kissé elmerengtem , a tálcával a kezemben , mikor oda jött hozzám egy egyenes vörös hajú lány.
- Szia a nevem , Abbie !- ragyogtak barnászöld szemei.
- Szia ! - lehet egy kicsit nyers voltam.
- Ha jól tudom , Bernadettnek hívnak.-mosolygott kedvesen.Ahhoz képest , hogy alacsony , nagyon szép lány.
- Igen , az a nevem.Szabó Bernadett.- próbáltam felvarázsolni egy mosolyt az arcomra .Nem nagyon ment . Nekem ez a hely nem tettszik.Haza akarok menni! MOST !!!!
- Szeretsz olvasni , igaz , Berni?Ha szólíthatlak így ? - kérdezte félénken.
- Igen , szeretek és örülök , hogy végre így hív valaki .-vigyorogtam  rá. - Itt ilyen gyorsan terjednek a hírek , vagy csak te vagy az , aki mindent tud rólam ?
- Gyorsan terjednek a hírek . Üdv Amerikában ! - ,, éljen " , gondoltam magamban.-Gyere ha , szeretnél , mellénk leülhetsz!- bólintottam , majd elindultunk egy hátsó asztal felé.Tizenhárman ültek egy asztalnál. A lányok voltak többségben , ők nyolcan a fiúk csak öten voltak.Mindenki kedvesen bemutatkozott.
- Hali , én Carola vagyok! - bazsalyogott felém egy hullámos , fekete hajú , szemüveges lány.
- Engem Danny-nek hívnak ! - mutatkozott be egy tengerkék szemű szőkés barna hajú csajszi.
- Üdv , az olvasó körben!- biccentett felém Richi. Később mindenkit megismertem. Tracit , Xeniát , Zorát , Elenort ,Jhont , Davidet , Louist , Albertót és Victoriát. Ő elég furcsa lány.Még csak a fejét sem emelte , fel , hogy bólintson.
- Na és milyen itt ? Hogy jutottál ide , olyan messziről? - rohamozott kérdéseivel Danny. Ő és Abbie a legkedvesebbek velem . Talán , mégis csak lesznek barátaim? Azt nem szeretném .Inkább ücsörgök egyedül , de minél jobban kötődöm valakihez ,annál nehezebb itt hagyni.
- Igazából ,még csak két hete lakom itt.Az utcánkon kívül sehol nem jártam.
- Óó  , értem .Ha van kedved eljöhetsz velünk a plázázni ! - ajánlotta fel Danny.
- Köszi , de nem vagyok az a plázába járó típus.
- Akkor , akkor megmutathatnánk a várost , vagy elmehetünk a parkba. - lelkesedett a lány.
- Hagyd  csak , Dan ! Mi csak bunkó amerikaiak vagyunk ! - undokoskodott Victoria.
- Sajnálom , csak az életem kész kavalkád .Bonyolult lenne elmesélni.A lényeg az , hogy apámmal majdnem minden évben költözünk egy másik országba és , ahj, hagyjuk. -sóhajtottam egy nagyot.
- És hol van az anyukád ?Ő nem utazott veletek? - érdeklődött Zora.
- De , igen .  Három éve éppen hazafele tartottunk autóval.Már késő este volt.Anya vezetett , mikor egy részeg , barom amerikai frontálisan belénk hajtott.Én és az apám túléltük , de anya azon az éjjelen meghalt.Emlékeszem , mikor jött a szirénázó autó .De akkor már túl késő volt.Abban a pillanatban meghalt , ahogy belénk jöttek.A legrosszabb az volt az egészben , hogy a saját szememmel láttam meghalni.Mikor elvitték , lerogytam az út közepére és a nevét kiáltoztam . - csuklott el a hangom .A többiek is kikönnyeztek.
- Én annyira sajnálom , kérlek ne haragudj ! - kezdte el majdnem a bőgést Zora !
- Semmi baj , nem tudhattad.Most viszont mennem kell . Sziasztok , holnap találkozunk! - köszöntem el  és indultam haza .
    A kerítés persze , még el sem volt kezdve .Ahogy sejtettem.Megírtam a leckéket , olvastam , fél órát skypoltam Flórával , majd lefeküdtem aludni.

  A nyár nagyon gyorsan elrepült.Minden egyes percét kiélveztem , mikor a lucernásban és a susnyásban rohangálhattam Hagriddal.
   Magyarországon , nyáron a nagyimnál, az igaz barátaimmal , ja és egy jó hideg limonádéval.Ennél mi is lehetne jobb? Apropó , ha már a repülést említettem.Olyanok vagyunk mi hárman , mint a vándormadarak.Majdnem minden évben költözünk , a világ másik felére.Mikor úton vagyunk  egy messzi országba , a repülőgép ablakából kinézve , a karácsonyfán lógó habcsókokra emlékeztető , vatta szerű felhők úszkálnak az égen.Bárcsak...., bárcsak én is madár lehetnék.Szabadon szárnyalhatnék a villás farkú fecskékkel.Nyár végén, én is az összetartozó csapattal repülnék, az alkonyatban ,V betűt formázva.Összetartoznánk.Ebben a szóban milliónyi érzés van , melyek számomra rettentően fontosak.De valahogyan mégis távolodom az apámtól.Soha nem volt vele olyan jó viszonyom , mint az anyámmal vagy az anyukát helyettesítő nagyimmal.Mióta anya meghalt még jobban elkezdett romlani a kapcsolatunk.Apa magába zuhant és az érzéseit a munkába temette.Ezért van , hogy ő , én és a kutyám folyamatosan utazunk.Szeptember előtt két héttel Amerikán belül , Floridába költöztünk.Holnap lesz az első napom ebben a külföldi suliban.Nem reménykedem , hogy jó lesz .Volt már dolgom ilyen iskolákban.Senki sem szólt hozzám , a szünetekben mindig egyedül voltam és hallgattam a zenelejátszómon a kedvenc számaimat. Később , apám végzett  ott a munkájával és visszajöttünk a szülőhelyünkre.Most ismét több ezer mérföldre vagyok az otthonomtól , a barátaimtól , a " pót anyukámtól " és mindenkitől aki számít.Négy napja, postáztak nekem egy dobozt ,amiben egy gyönyörű hófehér alapon ,fekete rózsákkal mintázott kis füzetecske volt.Az irkában egy rózsaszín köszöntő levelet találtam , amire ez volt írva : ,, Drága Bernikém , ha bármi bánt és az édes kis pumikádon kívül , senki nem hallgat meg, vagy nem bízol az emberekben , és én nem vagyok ott , hogy nekem minden panaszodat elmeséld , hát írd le ebbe a naplóba.A helyi könyvesboltos néni segített kiválasztani.Tudom , hogy sokat olvasol , de nem találtam olyan könyvet amit nem olvastál volna rongyossá.Remélem segítettem , és tetszeni fog!Boldog névnapot kívánok , Édesem !Szerető Nagyanyád ."
Mikor elolvastam a levelet ,önkéntelenül  elmosolyodtam.Igen a nagyi bármikor , bármilyen bajban  segítene.Most gondoltam úgy , hogy szükségem van erre a füzetre.
  Most viszont megyek és lefekszem , már elég késő van . A hold rég felkelt .Ha időben felakarok kelni , akkor most le kell feküdnöm.Bár kit izgat , hogy ott leszek-e vagy sem ?

                                                                                       ~ Villő

  Sokat gondolkoztam azon , minek születünk , ha egyszer úgy is meghalunk.Talán , hogy bizonyítsunk, hogy rá jöjjünk kik is vagyunk valójában?